Szertefoszló álmok, melyeket a szél elsodort
De tudom jól, vár rám egy jobb világ valahol
Erőt kell vennem magamon s nem feladni
Nincs több kifogás, csak egy szó: akarni
Bántottak már elegen, vagy inkább én bántottam magam?
Vagy saját poklom láncra vert megkínzott rabja voltam?
A lánc mára lehullott s a pokol tüze se éget már
Mert idővel rájöttem magammal harcolni bizony kár
Szembenéztem a valósággal s úgy érzem
Jó úton haladok ahhoz hogy saját magam megértsem
Hisz e jobb világ csak bennem létezik
Mit gondolataim csak még édesebbé teszik
Kit érdekel ha mindenki ellenem esküszik
Vagyok aki voltam ha nem is látsz s azt hiszed csak a szemed káprázik
Lásd ki vagyok, hisz az élet már párszor engem is megtépett
Lásd ki vagyok, ki most egy kis időre lelépett
Lásd mit látnod kellene, mára már okosabb lettem
Lásd hogy minden ami kell ott él énbennem
